agonia
english

v3
 

Agonia.Net | Policy | Mission Contact | Participate
poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
armana Poezii, Poezie deutsch Poezii, Poezie english Poezii, Poezie espanol Poezii, Poezie francais Poezii, Poezie italiano Poezii, Poezie japanese Poezii, Poezie portugues Poezii, Poezie romana Poezii, Poezie russkaia Poezii, Poezie

Article Communities Contest Essay Multimedia Personals Poetry Press Prose _QUOTE Screenplay Special

Poezii Rom�nesti - Romanian Poetry

poezii


 


Texts by the same author


Translations of this text
0

 Members comments


print e-mail
Views: 2449 .



A szerelemről
personals [ Thoughts ]

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -
by [Gabe ]

2007-05-16  |     | 



A szerelemről

Ez minden bizonnyal fordulópont az életemben. Véleményem nyílván eddig is volt a szerelemről, viszont nagyjából belefoglaltam az előző pontjaim egyikébe.
Tehát a szerelem. Mit is jelent eme szó? Rómeót és Júliát? Napsütést és virágokat? Derűs kirándulásokat és kellemes esti mozizást? Természetesen ez mind része lehet egy párkapcsolatnak, viszont manapság úgy érzem, a „szerelem” szó elveszítette igazi jelentését és értékét.
Nekem a szerelem a feltétlen odaadást, a törődést jelenti; olyan dolgot, amit szavakkal nem lehet megfogalmazni, ezt érezni kell. Minden lehetséges szinten való ragaszkodás, egy erős kötelék, amit érez a két fél és amit rajtuk kívül csak Isten lát. Egy érzés, amibe beleborzong az ember, de jóleső érzés keríti hatalmába. Amitől őszinte lesz a mosoly, tiszta a tekintet és teltebb a szó. Igazából mindezt csak az a két ember érzi, akik szerelmesek egymásba.
„Ahol a legkevésbé számítasz rá…” – szól a mondás. És lássatok csodát barátaim, ez így igaz. Személyes tapasztalat. Egyszer, régen (2002 nyara) találkoztam egy lánnyal egy táborban. Nora Vintila a neve. Ő volt akkor 16 éves, én 13. Csak a hét közepe környékén tűnt fel nekem, amikor bejött esténként a faházunkba, és azon kívül, hogy beszélgetett egy barátjával, felébresztett. Aztán később már együtt vacsoráztunk, és egy délután Ő adta életem első csókját. A legszebbet, ami létezik. Utána végig együtt voltunk, de útjaink különváltak. 5 évre. Ezalatt mindkettőnk élte a maga életét, de soha nem feledkeztünk meg egymásról. Majd 2006. decemberében egy kicsit közvetlenebbé vált a távolsági kapcsolatunk, hála az internetes szolgáltatások fejlődésének. Lassan, de biztosan bontakozott ki a barátságunkból a szerelem. 2007. január 9-én bevallottuk egymásnak a nyilvánvalót: szerelmesek vagyunk egymásba. Áprilisban a városi rendezvények keretein belül pedig sikerült őt elhívnom. Életem legszebb 3 napja volt. Feledhetetlen. Ennyire még soha nem voltam szerelmes és ennyire még soha nem voltam szeretve. Csodálatos emlékek fűznek hozzá. Terveink szerint júliusban ismét találkozunk és a nyár nagy részét együtt fogjuk tölteni. Mert ez a végzetünk, ez az életünk. Ez, amit az Úr elrendelt nekünk, kijelölte közös utunkat és vélhetőleg örökké tart majd.
Úgy vélem, mi vagyunk azok, akik visszahozzák az eredeti értelmét a „szerelem” szónak. Sőt, akár újraértelmezzük is azt. Egy biztos: a kettőnk szereleme van olyan egyedi, mint mi magunk és erre büszke vagyok. Régebben nem akartam kilógni a sorból, egy akartam lenni a sok közül. De most, hogy van valaki ezen a világon, aki pont az egyediségem miatt szeret, már nem akarok megváltozni. Soha többet. Nincs reménytelen a világon, csak elkeseredett. És mikor én el voltam keseredve, Ő hozta meg a reményt, emelt fel, és adta meg mindazt, amire egész életemben vártam és vágytam. A végtelenségig szeretem, sőt, imádom Őt…

.  |










 
poezii poezii poezii poezii poezii poezii
poezii
poezii Home of Literature, Poetry and Culture. Write and enjoy articles, essays, prose, classic poetry and contests. poezii
poezii
poezii  Search  Agonia.Net  

Reproduction of any materials without our permission is strictly prohibited.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net

E-mail | Privacy and publication policy

Top Site-uri Cultura - Join the Cultural Topsites!